Szeretem, sőt imádom a karácsonyt. Gyermeki lelkesedéssel várom minden évben már novembertől. Hogy miért? Nem igazán tudom. Azt tudom, hogy nem azért, hogy szétvásároljam az agyam csak azért ,mert "kötelező", és azért sem, mert hogy ez a szeretet ünnepe. Igazából még manapság sem tudom, hogy miért. De nem is ez a fontos, és nem is erről akarok most írni. Inkább azt szeretném elmesélni, hogy milyen is volt ez az időszak egy napsütéses, tengerparti városban.
Egy szóval le tudom írni, és ezzel be is fejezhetném a mostani bejegyzést: FURA!
De tényleg nagyon fura volt, mert akartam is karácsonyozni, de ahhoz viszont nekem hideg és sötét és köd kell - a hó pedig a hab a tortán. Itt viszont egyik sem volt. Se hideg, se sötét, se köd, a hóról meg inkább ne is beszéljek! Bár az biztos, hogy Málagában mindent megtesznek, hogy az ember lánya maximálisan ünnepi hangulatban érezze magát - legalábbis a bevásárlóközpontokban :). Az utcák a belvárosban, a történelmi negyedben és a nagyobb kereszteződésekben fényáradatban úsznak. A pálmafák fenyőfaként funkcionálnak és karácsonyi ruhát öltenek. Az üzletek kirakatai, az éttermek asztaldíszei is mind-mind azt sugallják, hogy itt a karácsony. A boltok, a bevásárlóközpontok hangszóróiból ömlik a Merry Christmas. Összességében itt aztán tényleg lehet karácsonyozni - de nem nekem.
Ami nekem itt nincsen meg, az az otthoni hangulat, az otthoni érzések, illatok, képek, és persze a család. Imádok főzni és sütni is, főleg olyan alkalmakkor, mikor jönnek hozzánk rokonok, barátok, ismerősök ebédelni, vagy csak úgy. És pont ez az, ami nekem innen hiányzik, nincsenek itt körülöttem, akik fontosak, és így valahol az ember lányának nem igazán van kedve ünnepelni. Nem hogy ünnepelni, emlékezni sincsen kedve, mert hisz ünneplés az emlékeink felidézése, a közös élmények felelevenítése. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mennyire könnyebb lenne az itteni beilleszkedés, az asszimilálódás, ha nem lennének emlékek és jó élmények, amiket szinte minden nap keresek, amelyekből egy-két morzsányi darab folyton eszembe jut. Mennyire jobb lenne, ha lenne egy gomb, amit megnyomva, kérhetném, hogy két adott időpont közti emlékek és érzések ideiglenesen az agyam olyan helyére kerüljenek, ahol nem érhetem el őket. Szerintem sokan vagyunk így ezzel a dologgal. Ez a téma sokakat megihletett, és igen sok film is született ezen témában - és itt adok egy-két filmtippet is -, például a Gyilkos nyugalom (Equilibrium) Christian Bale-lel. Szóval más is van így, nem csak én, és ez megnyugtató :).
De szóval, elég is a depresszióból. Az biztos, jövő, vagyis 2015 karácsonyát otthon, Magyarországon fogom tölteni, és végigjárom az összes adventi vásárt az országban, hogy legalább 2015 fotót készíthessek!
Mivel minden hasonló témájú blog arról szól, hogy mi a karácsonyi menü, így én is megosztom, hogy mit készítettem. A halas kritériumnak viszonylag jól meg tudtam felelni, a káposztás téma már nehezebb volt, ugyanis itt a savanyú káposzta abszolút ismeretlen fogalom - majdnem!
Az összes boltot, de tényleg az összes boltot végignyálaztam, mire az El Corte Inglés-ben sikerült vennem savanyúkáposzta szerű valamit. Viszont mákot nem is kerestem, mert esélytelennek tartottam, hogy találjak, úgyhogy: "Anyu, készülj, igen sok mákos bejglit kell sütnöd, mikor megyünk haza január végén!".
Tehát akkor a menü:
előétel: tonhalsteak tejszínes-sajtos sült karfiollal és párolt zöldbabos cukkínivel,
főétel: kolbászos-húsos sült savanyúkáposzta frissensült baguette-tel,
süti: zserbó muffin.
Ebből szenteste sikerült eljutni az előételig :). A főétel másnapra, azaz december 25-re esett. Ahhoz képest, hogy edényeim sem nagyon vannak, minden nagyon jól sikerült, köszönet érte anyukámnak, akitől elég sok fogást ellestem :).
Íme az előétel:
Következzen pár kép a karácsonyi Málagáról:
éppen nincsenek emberek a főutcán :)
a főtér este, egyik oldal:
a főtér este, másik oldal:
a főtér este, harmadik oldal, és így teljes lesz a kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése