2015. július 31., péntek

Nemadomfel! Csakazértiskertészkedem!!!

Furcsán változik az ember ízlése ahogy öregszik, na jó, ahogy telnek az évek. Régen úgy gondoltam, hogy az álmom egy óriási belvárosi lakás a legmodernebb bútorokkal, elektronikai eszközökkel berendezve. Ma már ennek teljes ellentéte hoz lázba: nagy vágyam egy vidéki faluban, annak a szélén, sőt, inkább attól is távol egy csodaszép házikóban élni, melyben van egy hatalmas kert tele gyümölcsfával és egy óriási diófával, na és persze tartozik a kerthez egy lenyűgöző veteményes.
Erről az álmomról nem tettem le, soha nem is fogok, sőt, meg is kezdtem az előkészületeket, ugyanis itt, Málagában elkezdtem kertészkedni :) - na jó, csak korlátozottan. Bár akkora teraszunk van, hogy simán be lehetne vetni vetőfölddel, és egész évben ellennénk az itt termett zöldségekkel!
De visszakanyarodva, valóban elkezdtem kicsiben összeszedni a tapasztalatokat.
Még tavasszal, amikor otthon voltunk, anyukámmal karöltve bevásároltunk mindenféle zöldségmagot, elsősorban olyanokat, amelyeket itt nem lehet megtalálni, nem lehet megvásárolni. Így indultunk vissza a bőröndben rengeteg magyar paradicsom- és paprikamaggal, na meg az elmaradhatatlan fűszermagokkal.
Az egyik nyelviskolai csoporttársamtól, Igortól kaptam 2 db okoscserepet, melyet nagybátran töltöttem fel vetőfölddel, és vetettem be magokkal, és vártam és vártam és vártam. Míg egyszer csak megjelentek a kis pici, zöld csodák, az első palántakezdemények.
Azóta eltelt már jó pár hónap, annál több nap, még több történés, és a palántákból szép ültetvény lett - persze, ha én egy mesét mondanék, akkor így is lenne, de sajnos nem ez történt. Szegény kis virágaimat azonnal megtámadták a levéltetvek, meg valami fura kis fekete izék, melyek inváziója nem múlt el eredménytelenül.
Próbálkoztam retekkel, de fel kellett adnom, mert a levéltetvek erősebbek voltak :(. Kitéptem mindet, és helyette vetettem paradicsomot és répát, remélvén, hogy ők szívósabbak lesznek.
Ma már mondhatom, hogy semmi nem szereti ezt a klímát, egyszerűen semmi nem él meg vegyszer nélkül itt Málagában - sajnos :(. Én viszont nem fogom vegyszerezni azt, amit egyszer meg szeretnék enni.
Szóval nyár közepére ott tartok, hogy szerencsétlen paradicsomjaim úgy néznek ki, mintha megperzseltem volna őket öngyújtóval, a paprikák egy része megállt egy fejlődési szinten, a répák nem hajlandóak a bébirépa szerepből kilépni - szinte csak sikerről tudok beszámolni :).
Mivel minden reggel a teraszon fogyasztjuk el Napom-Csillagommal a nap legfontosabb étkezését, és pont rálátunk a "kertünkre", így minden nap konstatáljuk, hogy valamit nagyon elrontottunk, de hogy magunkat mentsük, abban megegyeztünk, hogy azok a fajták, amiknek magját én anno elültettem, azok az otthoni klímára vannak kikísérletezve, és még csak hírből sem hallottak 5 hónapos folyamatos 25 fok feletti meleget. Persze, mire erre a megállapításra eljutottunk, addigra igen sok teóriát gyártottunk, én végigolvastam az összes neten fellelhető Bálint gazda nevéhez kapcsolódó írást, sok okosságot is tanultam, de egyik sem mondott arról semmit, hogy hogyan lehet szép konyhakertet kialakítani Málagában!
De nem adom fel! Soha! Csak egyelőre pihentetem a témát, folyt köv majd otthonról, jövőre :), addig is jöjjenek képek a csodaszép konyhakert jelenlegi állapotáról:

Ezek a paprikák tartják még magukat (őszintén nem értem, de ők jól érzik magukat):



A bazsalikomjaim, lassan már két hónapja vetettem őket, de képtelenek felnőni, és valami kis izék fehérré rágják őket:



A csodálatos paradicsomok - no komment:



Balról sorba: paradicsom nyúlvány egy másik cseréből, sárgarépabébik, koktélparadicsom - szintén gutaütött, felnőni képtelen paprikák:



2015. július 20., hétfő

Kiállításon jártunk

Igen, kiállításon jártunk, méghozzá egy kortárs művész kiállításán.

Szeretek múzeumokba járni, de mindig rájövök, hogy hozzám közel a klasszikus művészet áll, a mai modern, kortárs világ olyan messze van tőlem, mint most Budapest. Sajnos nem tudom a koncepciót megérteni, hiába olvasom el a magyarázatot, a művész életrajzát, a körülményeket, valahogy nem állnak a részletek egésszé... Bár valahol pont ez a lényege a kortárs művészetnek, vagyis, hogy azt és úgy ért bele az adott képbe, alakzatba a látogató, ahogy épp a kedve, a hangulata, a napszak adja.

Készítettem pár képet, íme (bár sokaknak ismerős a név: Obey, ami egyben egy gördeszkás márka is, és igen, van kapcsolat a márka és a művész között :) ):


ez a kép graffiti formájában is díszíti az egyik épületet Málagában:


sok történelmi személy felismerhető:



a kiállítás témája a béke és a háború viszonya:



sok a vörös csillag:



Következő bejegyzésemben kirándulok egy kicsit a környéken, természetesen sok-sok fotót hozok:).