Az első nap Málagában

Úgy érzem, hogy a kiköltözés története hosszabbra nyúlik mint a Szabó család a rádióból, úgyhogy most az első nap élményeit írom le. (Csak zárójelben, hogy lassan el is felejtem, hogy mi volt aznap :)).
Halálos fáradtsággal az ágyba zuhanás után másnap, azaz november 30-án, vasárnap, tök sötétben ébredtünk. Először azt hittem, hogy van vagy 5 óra, de mikor a telefonomra néztem, erősen kellett fókuszálni, hogy elfogadjam, hogy fél 8 is elmúlt már! Igen, a nap itt sokkal később kel, mint otthon, ez azt jelenti, hogy reggel 8-kor még azért még tök sötét van, és úgy igazából világos csak 9 óra körülre mondható (bár mikor írom ezt a részt, még 10-kor sem úgy látom, hogy világosodna az idő :)).
Indul a nap, kerül fel a kávé a tűzhelyre, készül a reggeli! Igen ám, de nem otthon vagyunk, hanem egy idegen ország, idegen városának idegen lakásában. Mi is lesz a reggeli? Tehettem volna fel a kérdést, de nem kellett, ugyanis párom munkáltatói nagyon kedvesek voltak, és tele hűtővel vártak minket! Ez azt jelenti, hogy volt reggelinek való (felvágott, zöldség, kenyér), volt ebédnek való (hagyományos andalúz paradicsomleves, tészta), és még egy kis édesség is helyet kapott a hűtőben! Szuper!!! Nem kellett így azon aggódni, hogy vasárnap niyvta vannak-e a boltok, és ha igen, akkor ugyan mikor fognak kinyitni!
Egy jó reggelit követően el is indítottuk a napot. Mivel úgy láttuk, hogy a belvárosban vagyunk, így el is indultunk felfedezni a környéket. Azt már előző este észleltük, hogy az éjszakai élet itt igen aktív, de ezt annak tudtuk be, hogy szombat este volt - hahaha, milyen naívak is voltunk, de erről majd egy másik alkalommal írok :).
Ami elsőre fura volt az egész belvárosban, hogy az utcák fel voltak mosva! Igen, szabályosan fel voltak mosva. Ha nyár lett volna, akkor gondoltuk volna azért, mert hogy ezzel  hűtik már reggel a járdát, de mivel javában tél van, így valószínűsítettük, hogy az esti buli maradványait, bizonyítékait tüntetik el ezzel a hatékony módszerrel!
Az utcák kihaltak, szinte csak mi lézengtünk a kora reggeli napsütéses városban - ez szuper! Legalább lehet nyugodtan bámészkodni, túristáskodni :). Mivel a történelmi belvárosban vagyunk, így nincsen messze a tenger sem, úgyhogy célba vettük a partot. A bícshez egy egész hosszú sétálóutca vezet, mely végig a víz mellett visz úgy, hogy közben gyönyörködhet az ember a szebbnél szebb yachtokban és hajókban. Az idő is egyre szebb lett, úgyhogy nagyon jólesett a napfényben kézen fogva andalogni :).
Ezt a romantikus pillanatot megtörve jött a felismerés: irány bringázni :) - na jó, de előtte még szétfotóztuk magunkat az oldtimerek között. Egy pár fotó a hitelesség kedvéért: