Egy kis főzőcske

Egy nagyon fontos dologról nem ejtettem még szót a blogban - legalábbis számomra az egyik legfontosabb dologról... hát persze, hogy az evésről.
Akárki akármit mond, egy bizonyos dolgon kívül ez az egyik legsarkalatosabb pontja az életnek (abba most nem akarok belemenni, hogy mennyien vagyunk kis hazánkban is, akiknek meleg étel nem jut az asztalára) - az én mottóm ebből a szempontból: azért élünk, hogy együnk :D :D :D.

Szóval, lassan már három hónapja Malagában lakunk, és bizony, ki kellett alakítani új étkezési szokásokat, mert hisz nagyon sok alapanyagot nem lehet itt beszerezni. Igen, így van, nem lehet beszerezni! Az tény, hogy lehet ízben és állagban hasonló dolgokat venni, de az mégsem az igazi. Hiába akarok én paradicsomos káposztát enni, ha az ha becsípődök sem lesz ugyanolyan - na, ez van - dehát megoldom ezt is ugyanúgy, mint minden más nehézséget.

De kezdjük az elején: az egyik korábbi bejegyzésemben megemlítettem, hogy kamrakisöprés előzte meg kiköltözésünk - ez azt is jelenti, hogy minden fűszerem elajándékoztam gondolván, hogy itt aztán minden lesz, igazi földi mennyország. Hááát, nem éppen :).

Az első sokk akkor ért, mikor friss petrezselymet akartam venni - nincs.
Jó, akkor nézzük meg a szárított változatot! Az első boltban nem találtam, sőt, még a fűszerek sem voltak sehol! Persze, szótár nélkül amúgy se tudtam volna, hogy pontosan mit keresek :D
Harmadik boltban sikerélmény ért, találtam frisset is és szárítottat is! Szuper, akkor már vettem mindkettőből, hátha ...
Szóval, mint fentebb mondtam, semmi fűszert nem hoztam, mert minek... pedig kellett volna, mivel itt minimálisra korlátozódik az elérhető fűszerek száma. Ami viszont van, abból irdatlan mennyiséget tudok vásárolni: oregánó, bazsalikom, bors, még több oregánó, még több bazsalikom, még több bors, ja, és sáfrány, meg curry, meg fahéj :).
Belegondoltam: milyen finom is lehet a jó kis magyar pörkölt bazsalikommal meg oregánóval :).

De folytatom a hiányzó alapélelmiszerek listáját. Anyukám szokását követve, a hűtőben mindig lennie kell tejfölnek - no, hát ez itt nem igazán kivitelezhető. Mondjuk ezt tudtam, mert ezt már Londonban is eljátszottam egyszer, az ottani életem utolsó negyedében fedeztem fel, hogy a lengyel boltokban lehet kapni tejfölt - de erről majd máskor. Szóval letettem az igazi tejfölös ételekről. Viszont megtaláltam a majdnem tökéletes helyettesítőt: a Lidl-féle görögjoghurt személyében - egyelőre :).

Juhéjjj, szépen lassan mindent találni fogok a városban.
Na, ekkor ért a második sokk: nincsen se fehérrépa, se zellergumó, se karalábé, se kelkáposzta, az igazi magyar TV-paprikáról már nem is ábrándoztam! Szóval a jövőben, ha igazi húslevest akarok enni, akkor kénytelen vagyok megvárni, mikor legközelebb hazautazunk :). Ugyanez a helyzet a töltött paprikával, a lecsóval és még sok igazán tipikus magyar étellel - sebaj, hadd örüljön anyukám, hogy mennyi mindent kell nekünk főzni :D.

Szóval sok minden nincsen Malagában, ami nekem nélkülözhetetlen lenne főzéskor, viszont van sok egyéb más dolog, amikből mennyei vacsikat, ebédeket, sőt reggeliket tudok készíteni. Hogy mik készülnek, miket sikerül kihozni az itteni alapanyagokból, azt mind-mind meg fogom osztani az utókornak; meg azért is, mert mostanában nagy sikk főzős blogot vezetni :D - jó, ez nem főzős blog.

Viszont mivel minden nap főzök, így egy hétig minden alkotásom megörökítem, és fel is töltöm ide, hogy ha előfordulna, hogy alkotói válságban vagyok, legyen miből inspirálódni :).

Tehát következzen az első alkotás babból. Hogy miért is, azért mert rengetegféle és fajta babot lehet kapni konzerv vagy száraz formában, Csabi pedig imádja a babot, és én is szeretem, akkor miért ne főzzek azzal?!

Alapanyagok: 2 üveg bab, répa, petrezselyem, fokhagyma és fűszerek,

és a végeredmény: egy jó adag masszív babfasírt

Hétvégéink Malagában

Őszinte vagyok, nem sok látnivaló van Malagában, ami van, azt az első utazásunk alkalmával már láttuk. Szóval azok kilőve mint hétvégi célállomások. De akkor mit is csinálunk?
Hát napozunk :). Na nem mindkét nap, de az egyiken biztosan kimegyünk a tengerpartra. De nem akarok ennyire előrerohanni. 
Mostanára már egy olyan hétvégi rutinunk alakult ki, amit nem nagyon cserélnék le másra. Mi nem vagyunk azok a hétvégén lustálkodós fajta, mi szeretjük a szombatot és a vasárnapot is frissen, üdén és jó korán kezdeni. Lefő a kotyogós kávéfőzőben a kávé, jöhet egy kis tévébambulás, finom reggeli, majd indul a bevásárló körút.
Első állomás, kenyérbolt, majd a ruszki bolt - már ha kell túró vagy tejföl, ezt követi a piac ahol isteni finom olajbogyókat veszünk. Zárásként pedig megiszunk egy-egy (Csabinak néha kettő is :) ) nagyon finom Alhambra prémium sört a belvárosban levő kis színes bárunkban. Igen, már nekünk is van bárunk. Egy pici, apró, kissé hippis, de annál szerethetőbb bár, ahol már ismerősként köszöntenek minket. 
Sörözés, napozás és beszélgetés. Majd ebéd, és szieszta - ez a szombat.
A vasárnap viszont mindig más. Attól függ van-e kedvünk kimozdulni vagy sem. Ha van, akkor irány - természetesen - bringával a tengerpart. Csabinak persze jár a sör, mert megérdemli. Nekem meg szintén, vizet inni a Földközi-tenger partján olyan snassz lenne :).
Általában viszünk magunkkal pokrócot könyvet és / vagy tanulnivalót ('muszáj gyakorolni' címmel).
Ha viszont nincs kedvünk kimozdulni, akkor belevágunk valami nagyon durva sorozatba, és minimum két évadot letolunk. Persze a nap végére mindketten használhatatlanok vagyunk: én nem látok, Csabi meg szétszotyizta magát - de mindezek ellenére szuper napot töltöttünk együtt.
Éljen a hétvége :)

Bal oldalról a kis színes:

Jobb oldalról:

... és ilyen ötletes asztalokon lehet sörözni, kávézni:

Folyt. köv.

Egy kissé elkalandoztam a karácsonyi időszakban, emiatt nem fejeztem be a költözés és az első napok után történteket.

Mint minden újdonság, engem Malaga is rettegéssel töltött el. Idegen ország, idegen város, idegen nyelv és nagyon idegen emberek. Ja, és örökös napsütés. Igen, napsütés. Tudom, iszonyatosan furcsa, de én nem szeretem, ha minden nap süt a nap. Én azt szeretem, ha vannak borongós, ködös napok - akár hetekig. Nekem fontosak nagyon, mert akkor érzem igazán boldognak magam. Kell a napfény is, de legyen meg a négy évszak változatossága, legyen meg a varázsa a tavasznak, az új életnek, legyen meg a nyár boldogsága, legyen meg az ősz elmúlása, és a tél várakozása. Ezek már most nagyon hiányoznak, pedig mégcsak két hónapja vagyok Malagában. Valószínűleg azért, mert itt nincsen olyan tél mint otthon, itt a tél is napfényes, meleg.

Jut eszembe ezzel kapcsolatban: december során nem is egyszer kabát nélkül indultam útnak, annyira jó idő volt - na, akkor kérdem én: hogy lehet itt a karácsonyt élvezni hideg és hó hiányában? Választ nem várok :).
Szóval az első napokat követően kezdtem felfogni, hogy mi is történik velem, mi is történik körülöttem. Egyre jobban kitisztultak a dolgok, és kezdtem rájönni, hogy - bevallom őszintén - nagyon de nagyon magam vagyok. Rám tört a nagy szabadság, a nagy nyugalom, de én mégsem vagyok nyugodt. Aggódom, izgulok és félek. A kezdeti bátorság napról napra alábbhagy.

De menjünk tovább az időben.

Az első hét folyamatos vásárlással telt, ugyanis azt senki nem mondta, hogy le fog a lábam fagyni, mivel itt minden lakás jéghideg, márvány-szerű járólappal van ellátva! Sőt, arról sem szólt a fáma, hogy fázni fogok!
Szóval, találni kellett egy óccsó :) boltot. Hál' Istennek az első látogatásunk alkalmával kiszúrtam egy Primarkot (aki járt már Londonban, az tudja, hogy melyik boltról beszélek), így volt, hogy napjában kétszer is megjártam gyalog az oda-vissza kb. 5 km-es utat. Mondhatom, estére halálosan le is fáradtam - hát igen, a shoppingolás egy nagyon fárasztó munkavégzés - én már csak tudom ;).

Na jó, nem csak a Primarkba jártam nap mint nap, de két vásárlás közben próbáltam a várost is felfedezni. Ma már mondhatom, hogy több-kevesebb sikerrel tájékozódni is tudok :).

Viszont szerencsére, vagyis inkább Csabi szerencséje, hogy a kényszeres ruhavásárlásnak vége, lement rólam - egyelőre - remélem nagyon :).

Bűnözésem egyik helyszíne: