2015. október 7., szerda

Rég volt :)

Nagyon szégyellem magam, hiszen szegény blogomat iszonyatosan elhanyagoltam, de! megvan rá az okom (nem, magyarázkodni nem fogok, nem szoktam).

Minden ember életében vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, ez így van az én életemben is, és ez alatt értem azokat a dolgokat is, amiket csinálunk, legyen az munka, hobbi, bármi. 100%-ig biztos vagyok abban, hogy ez így van a blogírásban is. Olyan lehet ez, mint a szerelem, van a rózsaszín köd, aztán az lecsillapodik, majd jön a napi rutin, és a kemény munka, hogy minden rendben legyen.
A blogírás is ilyen, minden kezdő irtózatosan lelkes, meg akarja váltani a világot, azonnal azt vízionálja maga előtt, hogy napi több száz kattintást hoz az írása, rengetegen fognak róla beszélni, és napi megélhetést biztosít ez a munka neki. Igen, én is így voltam vele :). Mindig azon pörgött az agyam, hogy milyen újdonságot, érdekességet tudok megosztani, és emiatt kezdtem úgy érezni, hogy lassan itt már nem lesz semmi, amire azt mondanám, hogy érdemes megírni. Majd jött a rettenetes nyár, amikor örültem, hogy össze tudtam magam reggelente kaparni, és nem döntött ágynak a hányás és az émelygés.
Bizony, a babavárás első 4-5 hónapja nekem valóban olyanra sikeredett, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva: rettenetesen rosszul voltam, nem lehet szavakkal körbeírni, hogy mennyire. DE! túl vagyok rajta, és érzem, hogy van kedvem mostmár tényleg mindent csinálni kezdve a tésztanyújtástól a továbbtanulásig :).

Az biztos, hogy az utolsó bejegyzést is nagyon nehezen tudtam magamból kipréselni, de mostmár írni fogok, kiírom magamból a gondokat, gondolatokat, hiszen egy nagyon izgalmas dolog elé nézünk Csabival, főleg úgy, hogy nem is Magyarországon vagyunk :).