Folyt. köv.

Egy kissé elkalandoztam a karácsonyi időszakban, emiatt nem fejeztem be a költözés és az első napok után történteket.

Mint minden újdonság, engem Malaga is rettegéssel töltött el. Idegen ország, idegen város, idegen nyelv és nagyon idegen emberek. Ja, és örökös napsütés. Igen, napsütés. Tudom, iszonyatosan furcsa, de én nem szeretem, ha minden nap süt a nap. Én azt szeretem, ha vannak borongós, ködös napok - akár hetekig. Nekem fontosak nagyon, mert akkor érzem igazán boldognak magam. Kell a napfény is, de legyen meg a négy évszak változatossága, legyen meg a varázsa a tavasznak, az új életnek, legyen meg a nyár boldogsága, legyen meg az ősz elmúlása, és a tél várakozása. Ezek már most nagyon hiányoznak, pedig mégcsak két hónapja vagyok Malagában. Valószínűleg azért, mert itt nincsen olyan tél mint otthon, itt a tél is napfényes, meleg.

Jut eszembe ezzel kapcsolatban: december során nem is egyszer kabát nélkül indultam útnak, annyira jó idő volt - na, akkor kérdem én: hogy lehet itt a karácsonyt élvezni hideg és hó hiányában? Választ nem várok :).
Szóval az első napokat követően kezdtem felfogni, hogy mi is történik velem, mi is történik körülöttem. Egyre jobban kitisztultak a dolgok, és kezdtem rájönni, hogy - bevallom őszintén - nagyon de nagyon magam vagyok. Rám tört a nagy szabadság, a nagy nyugalom, de én mégsem vagyok nyugodt. Aggódom, izgulok és félek. A kezdeti bátorság napról napra alábbhagy.

De menjünk tovább az időben.

Az első hét folyamatos vásárlással telt, ugyanis azt senki nem mondta, hogy le fog a lábam fagyni, mivel itt minden lakás jéghideg, márvány-szerű járólappal van ellátva! Sőt, arról sem szólt a fáma, hogy fázni fogok!
Szóval, találni kellett egy óccsó :) boltot. Hál' Istennek az első látogatásunk alkalmával kiszúrtam egy Primarkot (aki járt már Londonban, az tudja, hogy melyik boltról beszélek), így volt, hogy napjában kétszer is megjártam gyalog az oda-vissza kb. 5 km-es utat. Mondhatom, estére halálosan le is fáradtam - hát igen, a shoppingolás egy nagyon fárasztó munkavégzés - én már csak tudom ;).

Na jó, nem csak a Primarkba jártam nap mint nap, de két vásárlás közben próbáltam a várost is felfedezni. Ma már mondhatom, hogy több-kevesebb sikerrel tájékozódni is tudok :).

Viszont szerencsére, vagyis inkább Csabi szerencséje, hogy a kényszeres ruhavásárlásnak vége, lement rólam - egyelőre - remélem nagyon :).

Bűnözésem egyik helyszíne: