Első hét az iskolában

Énekelhettem volna, hogy: "De nehéz az iskolatáska ...", de mivel még se könyvem, se egyéb más, a tanuláshoz szükséges eszközöm nem volt, így a táskám a félelmeimmel volt tele.
Első tanítási nap Malagában, az Instituto Picassoban. Izgalmasnak tűnik bárkinek mondom, de amúgy az is volt.
Szóval már egy hete azon aggódtam, hogy ugyan mi lesz, mi fog történni az első nap - komolyan, mintha interjúra vagy fogorvos mentem volna, annyira nagyon izgultam .
Persze mint mindig, tök feleslegesen :). Hiszen miről is szólt az első nap, tehát január 5-e? (- választ ne várjatok, ez egy költői kérdés volt :)
A nyelvsulinak van egy szem angolul tökéletesen beszélő titkára, ő a tanulók segítője, mentsvára, olykor jobbkeze. (Komolyan mondom, nem tudom, mi lenne, ha ő sem beszélne más nyelvet csak a spanyolt :).) Az első nap a tanítás megkezdése előtt ő tartott egy rövid eligazítást, majd csoportokra osztottak minket.
Az abszolut kezdők közt - mint ami én is vagyok - volt egy magyar srac, de hál' Istennek nem tettek minket össze. Még jó, hisz nem azért jöttem, hogy magyarul beszéljek :).
Libasorban elindultunk a termünk felé, ahova tanárral együtt 6-an fértünk be. Mielött a lovak közé csaptunk volna, már tudtuk, hogy ki a világ mely pontjáról érkezett.

Az én csoportomban az első héten volt: francia, holland, svéd, norvég, japán és egy csaj az USÁ-ból, na meg szerény személyem :). Szuper brigád verődött össze, és elméletben senki nem beszélt spanyolul - hja, azért közben kiderült, hogy egy-két csoporttársam mintha valahol tanulta volna a nyelvet. De engem nem zavart, hisz ez a tényen, hogy abszolut nem beszelek spanyolul, egyáltalán nem változtatott.
És akkor belépett a pici terembe a tanítónénink, Violeta, egy igazi, tipikus spanyol lány. És megkezdődött az intenzív tanulás :).

Naponta 4 óránk van, délelőtt kettő, majd egy 30 perces szünet, majd délután ismét két óra. A bevett szokás az, hogy a délelőtti foglalkozásokon nyelvtant tanulnak a diákok, majd délutána a beszéden van a hangsúly. Mivel nekünk még a beszéd annyira nem megy, így a korábban tanultakat gyakoroltuk az első héten. Már több mint 5 tanár foglalkozott velünk - na nem azért, mert annyira rosszak lennénk, hanem inkább azért, hogy szokjuk a beszédet, hogy leküzdjük a megszólalás miatti félelmet.

Bár még társalogni annyira nem megy, de kezdek egyre több dolgot érteni, ami egy hét után szerintem marha jó dolog.