Az új kutyafaj: los perros de Málaga :)

Most egy kicsit más témában fogok írni - remélem, hogy ezzel nem okozok nagy csalódást :).

Dehát van egy téma, amit nem hagyhatok kárba veszni, ez pedig a kutya, a rengeteg furcsa-vicces kutya itt, Málagában.

Mivel elég sok külföldi nagyvárosban jártam már, így bizton állíthatom, hogy minden városnak megvannak a maga saját kutyafajtái.

Londonban például rengeteg border terriert lehet látni: zöld terület / egy babakocsi / egy bébiszitter / egy border terrier :). (Csak zárójelben: őszintén bevallom ez a kutyafajta az én személyes kedvencem, egyszer biztosan lesz nekem is.).

Párizsnak - bár jártam ott is, de konkrétan nem emlékszem, de biztos valami francia fajta :).

Na, de mi a helyzet Málagával?

Már az első hetekben feltűnt, hogy minden családnál van minimum egy kutya, de a nagy átlag 2 db eb / család. Ez már magában egy nagyon szimpatikus dolog, de az még szimpatikusabb, hogy a kutyákat szinte mindenhova beengedik, a tapas bárok vizes edénnyel várják a kiskedvenceket, sőt, a legtöbb boltba be is lehet csámpázni négylábú barátunkkal.

A hétvégi ebédek a napsütötte tengerparton úgy zajlanak, hogy minden asztal alatt egy vagy két kutya hűsöl, alszik, miközben a gazdik - a család hosszasan fogyasztja a hideg sört és a gusztábbnál gusztább tapákat. Néha egy-két falat azért a kutyusoknak is leesik, tehát az biztos, hogy nagyon de nagyon jó dolguk van az itteni blökiknek.

... és akkor be is mutatom azt az új fajtát, amit a címben is beharangoztam: a Málagai kutya - igen, nagybetűvel, nem kicsivel írva.

Hogy is néz ki?

Marmagassága meghatározatlan, a földszinti cirkáló és a felnőtt férfi térdéig érő között bármekkora lehet. Szőrzete általában durva, csapzott - ahogy felénk mondják -, sprőd, de mégis puhának tűnik, és pont ezen tulajdonsága miatt akarod már az első percben megsimogatni. 

Szőrzetének színe: igen nagy változatosságot mutat, csak úgy mint a falusi centrumkutyák (magyarul korcsok), fehértől a feketéig, a foltostól az egyszínűig igen széles a skála :). 

 ... és akkor egy konkrét példa:

Első hét az iskolában

Énekelhettem volna, hogy: "De nehéz az iskolatáska ...", de mivel még se könyvem, se egyéb más, a tanuláshoz szükséges eszközöm nem volt, így a táskám a félelmeimmel volt tele.
Első tanítási nap Malagában, az Instituto Picassoban. Izgalmasnak tűnik bárkinek mondom, de amúgy az is volt.
Szóval már egy hete azon aggódtam, hogy ugyan mi lesz, mi fog történni az első nap - komolyan, mintha interjúra vagy fogorvos mentem volna, annyira nagyon izgultam .
Persze mint mindig, tök feleslegesen :). Hiszen miről is szólt az első nap, tehát január 5-e? (- választ ne várjatok, ez egy költői kérdés volt :)
A nyelvsulinak van egy szem angolul tökéletesen beszélő titkára, ő a tanulók segítője, mentsvára, olykor jobbkeze. (Komolyan mondom, nem tudom, mi lenne, ha ő sem beszélne más nyelvet csak a spanyolt :).) Az első nap a tanítás megkezdése előtt ő tartott egy rövid eligazítást, majd csoportokra osztottak minket.
Az abszolut kezdők közt - mint ami én is vagyok - volt egy magyar srac, de hál' Istennek nem tettek minket össze. Még jó, hisz nem azért jöttem, hogy magyarul beszéljek :).
Libasorban elindultunk a termünk felé, ahova tanárral együtt 6-an fértünk be. Mielött a lovak közé csaptunk volna, már tudtuk, hogy ki a világ mely pontjáról érkezett.

Az én csoportomban az első héten volt: francia, holland, svéd, norvég, japán és egy csaj az USÁ-ból, na meg szerény személyem :). Szuper brigád verődött össze, és elméletben senki nem beszélt spanyolul - hja, azért közben kiderült, hogy egy-két csoporttársam mintha valahol tanulta volna a nyelvet. De engem nem zavart, hisz ez a tényen, hogy abszolut nem beszelek spanyolul, egyáltalán nem változtatott.
És akkor belépett a pici terembe a tanítónénink, Violeta, egy igazi, tipikus spanyol lány. És megkezdődött az intenzív tanulás :).

Naponta 4 óránk van, délelőtt kettő, majd egy 30 perces szünet, majd délután ismét két óra. A bevett szokás az, hogy a délelőtti foglalkozásokon nyelvtant tanulnak a diákok, majd délutána a beszéden van a hangsúly. Mivel nekünk még a beszéd annyira nem megy, így a korábban tanultakat gyakoroltuk az első héten. Már több mint 5 tanár foglalkozott velünk - na nem azért, mert annyira rosszak lennénk, hanem inkább azért, hogy szokjuk a beszédet, hogy leküzdjük a megszólalás miatti félelmet.

Bár még társalogni annyira nem megy, de kezdek egyre több dolgot érteni, ami egy hét után szerintem marha jó dolog.

Szilveszter éjjel

Azt mondjákk, tartják, vélik, hogy szilveszterkor csodák törtenhetnek. Ja, a filmekben, mint a 2012-es Szilveszter éjjel (New Year's Eve) cimű 2011-es moziban. Mondjuk szeretem azt a filmet, mert arra a másfél órára én is New Yorkban lehetek. Egyszer szeretnék oda eljutni, talán, majd egyszer.
Milyen is volt Malagában a szilveszter? Zajos, hangos, vidám - viszont nekünk nyugodt, csendes, filmezős és pont. Valahogy nekem nem mennek az ilyen kötelező ünneplések. Olyan lesz a következő éved, amilyen volt az utolsó. A mienk nyugodt, nevetős és boldog volt. Én így szeretem.
Persze tervbe volt véve, hogy kimegyünk az utcára megnézni, hogyan ünnepelnek itt délen a spanyolok.
Meg is vettem egy üveg Cáva-t már a hét elején, hogy kellőképpen lehüljön szilveszter éjszakájára, és úgy számoltam, hogy egy kis délutáni alvás átsegít az éjszaka nehézségein.
Hát nem így lett, se délutáni szieszta, se éjféli pezsgőzés a tengerparton. Ja, merthogy a végső cél az volt, hogy a Cáva a parton bontódik fel, és ott kerül elfogyasztásra.
Úgy néz ki majd máskor kerül erre sor. Vagy sosem, mert szilveszterkor is otthon akarok lenni :).
Mindenkinek boldog új évet!